Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


teknős

2011.12.22
A teknősök a (Testudines vagy Chelonia) rendet alkotó hüllők. Kihalt és létező fajaik egyaránt vannak. 200 millió évvel ezelőtt már voltak teknősök. Ma körülbelül 300 ismert teknősfaj él a világon. Gerinces hüllő, négy lába van és egy, a bordákból kifejlődött teknője, amit páncélként használ, ha támadás éri. Alapvetően vízi és szárazföldi teknősök vannak, a vízi teknősök ragadozók, a szárazföldiek növényevők. Ez abból adódhat, hogy a teknős gyorsan úszik, de a szárazföldön meglehetősen lassan mozog (legalábbis lassabban, mint a prédaállata). Tojással szaporodik. A legtöbb teknősfaj nemét a tojást ért hőmérséklet dönti el a kikelés előtt; a magas hőmérséklet nőnemű, az alacsonyabb hőmérséklet hímnemű teknőst eredményez. Léteznek azonban olyan teknősfajok is, ahol a nem genetikailag meghatározott. Ezek közül legalább két faj esetén a hím a heterozigóta – akárcsak az emlősöknél –, míg a többinél a nőstény a heterozigóta – a kígyókhoz és madarakhoz hasonlatosan. A Kárpát-medencében egyetlen faja őshonos: a mocsári teknős. Ezen felül rengeteg faja él állattartóknál, legjellemzőbb a vörösfülű ékszerteknős, amely sajnos a mocsári teknőssel azonos élettérben él, ezért annak állománycsökkenését okozza a régióban. Ez persze nem az ő hibája, hanem a felelőtlen teknőstartóké, akik megunt kedvenceiket eleresztik a szabadban. A teknősök közismerten lassan haladnak szárazföldön. Nagy-Britanniában két elkóborolt teknősről feljegyezték, hogy egyikük 8 hónap alatt mindössze 2,9 kilométerre, másikuk 3 hónap alatt 5 kilométerre távolodott el gazdájától. [1] Tartalomjegyzék [elrejtés] 1 Kültakaró 2 Légzés 3 Keringés 4 Rendszerezés 4.1 Nyakrejtő teknősök 4.2 Nyakfordító teknősök 5 Forrás 6 Hivatkozások 7 Kapcsolódó anyagok Kültakaró [szerkesztés] Ovális, dobozszerű testük szilárd vázát csontvázuk és az irharétegben elhelyezkedő jól fejlett bőrcsontok alkotják. A teknősök nem vedlenek, hanem szarulemezeik felületesen lehámlanak. Bőrmirigyeik nincsenek. Alsó állkapcsuk két szára között megtalálható az úgynevezett mósuszmirigy, amely a párzási időszakban jellegzetes szagú váladékot termel. Légzés [szerkesztés] Légzésük jellegzetes, ugyanis szilárd páncéljuk lehetetlenné teszi a mellkas térfogatváltozását. Mikor nyelvcsontjuk lefelé mozdul, a nyitott orrlyukakon át beáramlik a levegő, majd a nyelvcsont emelésekor bejut a tüdőbe. A szárazföldi teknősök szabályos időközökben kinyújtják nyakukat a páncélból, ilyenkor a tüdő kitágul, és levegő áramlik be, majd amikor visszahúzódnak a páncélba, a levegő kiáramlik a tüdőből. Keringés [szerkesztés] A teknősök szívében a jobb és a bal kamra még nincs tökéletesen elkülönülve, az oxigénben dús és szegény vér keveredik egymással. Anyagcsere folyamataik lassúak. Az olyan területeken, ahol nagy a hőmérséklet különbség, a teknősök a fagy vagy a szárazság ellen védekezve beássák magukat a talajba. Ilyenkor a légzésük és szívműködésük csökken, de nem szűnik meg teljesen. Sok teknősnek okozza vesztét a túl korai tavaszi felmelegedés. Ilyenkor ha a föld az erős napsütés hatására eléggé felmelegszik előjönnek, s ha ezután hirtelen erős éjszakai fagy jön, nem tudnak elég gyorsan visszabújni téli rejtekhelyükre. Rendszerezés [szerkesztés] A rendbe az alábbi alrendek és családok tartoznak: Nyakrejtő teknősök A nyakrejtő teknősök (Cryptodira) alrendjébe 11 család tartozik aligátorteknős-félék (Chelydridae) tengeriteknős-félék (Cheloniidae) kérgesteknősfélék (Dermochelyidae) Tabasco-teknősfélék (Dermatemydidae) iszapteknősfélék (Kinosternidae) nagyfejűteknős-félék (Platysternidae) mocsáriteknős-félék (Emydidae) földiteknősfélék (Geoemydidae) szárazfölditeknős-félék (Testudinidae) kétkarmúteknős-félék (Carettochelyidae) lágyhéjúteknős-félék (Trionychidae) Meiolaniidae - kihalt Nyakfordító teknősök [szerkesztés] A nyakfordító teknősök (Pleurodira) alrendjébe 2 család tartozik kígyónyakúteknős-félék (Chelidae) sisakteknősfélék (Pelomedusidae)
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.